Kisgyerekkori válságok – szülés után

Hogy minden szakasz önmagában milyen fontos, az sokszor csak később derül ki. Sokszor csupán felbukkanó gondok révén. Ma már biztosan tudjuk, hogy a négykézláb járás mindkét agyfélteke fejlődéséhez szükséges, hiszen ha a csúszkálás ideje lerövidül, olyan problémák léphetnek fel, mint a diszlexia.Három éves korban a gyermek elérkezik a következő krízis pontjához, az Én kialakításához. Ilyenkor rendkívüli erővel, önállósággal és határozottsággal rendelkezik.

Nagyon fontos, hogyan kezeli a szülő ezt az életkort. Türelemmel, odafordulással viselkedik vele a dackorszakban, bizalmat épít ki benne, vagy a türelmetlenségével és az akarat letörésével reagál. Az első 7 évben alapozódik meg a gyermekben, hogy az élet szép. Ha nem kap elegendő szeretetet, melegséget később hiperaktivitás alakul ki, vagy a személyiség egyfajta megkeményedése. Kisgyermeknél a problémák 3 egyszerű témára koncentrálódnak. A kicsik az egyik edényt nem ürítik ki, a másikat nem ürítik tele és nem úgy és akkor akarnak lefeküdni, ahogy a szülők elképzelik. Normális esetben a gyerek akkor eszik és iszik, amikor éhes vagy szomjas. Rendhagyó viselkedés akkor merül fel, ha az evés természetes mértéken túli jelentőséggel bír. A gyerek immár nem „magáért eszik” hanem a „szülők kedvéért”, de amikor a szülők egyre erőszakosabb igényekkel lépnek fel, akkor a gyermekben felmerül egy új játszma lehetősége. Az alsó edényke problémája a fölső edénykével szorosan összefügg. Normális esetben, ha a székletürítés iránt sem mutatunk túlzott érdeklődést, itt sem alakulnak ki gátlások, szorulások. Ha viszont az egész család várakozóan gyülekezik az edénykén trónoló utód körül, az ajándékszámba menő eredményre várva, idővel meggondolja majd a gyermek, hogy a családot minden nap megjutalmazza-e oly gazdagon. J Valójában a legtöbb gyermeken észre lehet venni, amikor „nekikészülődik” a dolognak. Ha ebben a döntő pillanatban a feneke alá toljuk az edénykét, megvan a kívánt hatás és elmarad a kínos várakozás.

Elvileg a gyerekek és a felnőttek alvásproblémái között nincsen lényeges különbség. Az ember mindenekelőtt a hétköznapoktól lesz fáradt. Ha lelkesedik valamiért, az közel sem tudja annyira kifárasztani, mint a számára unalmas dolog. Sok felnőtt napja nagy részét „ellenállásban” tölti, olyan munkát végez, amely valójában nem okoz számára örömet. Nos, éppen ezen a ponton konfrontálódnak a felnőttek a nap végére a gyerekekkel, akik egész nap azt tették, amit szeretnek, így tele vannak élettel. Az egész akkor működik, ha a szülők valóban laza egykedvűséggel tekintenek a helyzetre. A nagy családi drámák helyett egy szellemes elalvási szertartás sokat segíthet. Az álmot hozó manó látogatása és a „jó éjszakát” történetek. Meglepően működik az is, ha minden este lefekvés idején ugyan az a kellemes lágy zene szól. Ezt azonos időben elindítva a gyermekben a lefekvési szertartás belső motívumai csendülnek fel.

A folytatásban: a gyermekkori válságok