Az egyéni életszakaszok átmeneteit – a fogamzást, születést, gyermekkort, a serdülőkort, a szülői háztól való megválást, a házasságot, a változás korát az élet delén és a halált- egyre kevesebb ember éli át tudatosan. A fogamzás és a születés idejére az új jövevénynek még nem tulajdonítanak tudatot. A serdülőkort értelmetlen lázadásnak tartjuk. A szülők reménykednek abban, hogy gyermekeik gyorsan túl lesznek rajta és az egész nem fogja elszakítani a láthatatlan köldökzsinórt, melyet gyakran elmulasztanak elvágni az ifjúkor végén.
A házasságot egyre többen utasítják el a kényelmesebbnek tűnő egyedülálló életmód nevében, vagy ha mégsem, gyakori a megoldatlan feladatokkal terhes apa-anya modell folytatása.
Az élet delén fellépő válságot a népesség női fele a hormonszedéssel ugorja át, férfiak pedig megpróbálnak nem tudomást venni róla. Ilyen sok elfojtás és átugrás után nem csoda, ha az utolsó nagy válság, a halál az elhárítás és a semmibevétel légkörében, többnyire szánalmas körülmények között megy végbe.

Többségünknek nehézséget jelent, hogy megállapítsuk mikor is kezdődik az élet. Míg a spirituális emberek számára nem kezdődik, hanem mindig is létezik és csupán megjelenésének szintjei változnak, addig a materialista emberek abban hisznek, hogy az élet a 3. hónap után indul el. Az életkori válságok tanulmányozása során vizsgálódásunkat a testi élet kezdetével, tehát a fogamzással indítjuk el.  A lélek a fogamzás előtt kötetlenséget, szabadságot és súlytalanságot érez, mivel a test  korlátai nem befolyásolják. Akkor dönt úgy, hogy testet ölt az anyagi világban, ha még lezáratlan életfeladata vagy a karmája ide köti. Így kialakul a megtestesülés vágya. A lélek tévedhetetlenül felismeri azt a két embert (szülőpárt), akinek gyermeke ként megvalósíthatja az életfeladatát.   Az anyagba lépést a szabadság és a kötetlenség elvesztéseként élik meg a testbe szálló lelkek. A lélek nagyon tudatosan éli meg, hogy az anya miként fedezi fel új állapotát és szülei hogyan élik meg, hogy ő ott van velük. A terhesség megszakítás kísérlete vagy akár csak a gondolata  - annak minden következményével-  a fészek biztonságát tartósan megzavarhatja. Vagy ha a szülők növekvő utódjukat örömmel fogadják, de a meghatározott nem –legtöbbször fiú- utáni vágyuk súlyosan megterheli a helyzetet. Így a még meg sem született gyermek máris azt érzi, hogy csalódást okoz szüleinek, ha épp nem olyan nemű gyermek után áhítoznak, mint amilyen ő. A gyermekek már ekkor megalapozzák nemi szerepükkel kapcsolatos későbbi nehézségeiket. És itt kezdődik el a szülők felé a megfelelési vágy.

Ha a lélek nem „becsempészte” magát, hanem a szülők szíves meghívásának tett eleget, úgy ezt az időszakot felhőtlenül élheti meg. A korlátlanság, a szabad lebegés óceáni érzése uralkodik a vízi világban és a maga részéről megerősíti az egység élményét. A bizalom és a védettség érzése kíséri növekedését, melege pedig kibéleli a gyermekkor ezen első részét. Ha az anya a maga külső helyzetében is rendben van és a környezetével összhangban él, akkor ez  még egy plusz harmónia faktor a növekvő gyermek számára. De ha ez nem így van, a tudatos anya távol tarthatja gyermekétől a külső feszültségeket, amennyiben érzelmileg feltétlenül mellette áll. Ez a védett korszak annyira kellemes, hogy felnőtt ként is visszavágyunk ide, és annyira fontos, hogy egész életünkben keressük, ha nyugalmából annak idején csak részben vagy egyáltalán nem részesültünk.

A pszichoterápia tapasztalatai alapján azt kell feltételeznünk, hogy a korai időszakban alakítjuk ki későbbi fejlődésünk számára a döntő alapérzést, melyet ősbizalomnak nevezünk. Teljesítményeivel az ember önbizalmat kaphat, de az csupán az ősbizalom látszatát kelti, végső soron tehát nem pótolja. Az efféle hiány pótlására leginkább a regressziós tapasztalatok alkalmasak, melyre pszichoterápiás kezelés során lehet szert tenni.

A harmadik hónapban már föl lehet ismerni a magzatot, mint egy kis emberi lényt. Megvan minden végtagja, érzékszerve és kialakulóban vannak szervei. A durva anyagiságban még nem egészen beágyazódott gyermek az élet finom anyagi összefüggéseit sokkal jobban felfogja, mint a felnőttek, pld. egészen magától értetődően érzi anyja és közeli környezete gondolatait.