Jelenleg olyan világban létezünk, ahol általában a pénz és a fogyasztás a legfőbb érték, amelyekért mindent feláldoznánk, miközben észre sem vesszük, hogy feláldozzuk a boldogságunkat, a kapcsolatunkat, az egészségünket, sőt, az életünket is.

A pénz a legfőbb dolog, ami miatt akár a halálba is tudjuk hajszolni önmagunkat. Amikor nincs pénzünk, azért aggódunk, hogyha sok van, akkor azért, hogy miként lehetne még több, és hogyan tudjuk a megszerzett vagyonunkat megvédeni.

Talán a mostani globális pénzügyi krízis/válság az, ami egy pillanatra megállítja az embereket, és rádöbbenti őket, hogy többre születtünk e világra, és többek vagyunk, mint a bankkártyánkon lévő összeg nagysága. Hogy meg kellene állítani végre az őrült mértékű fogyasztást, mert ez a Föld kizsákmányolásához és pusztulásához vezethet.

Egyéni válság

Egy válság (vagy krízis) helyzetben a régi állapot már tarthatatlan, de az új még nem érkezett el. Gyakran érezhetjük magunkat különféle krízishelyzetekben életünk folyamán. Megszűnhet az állásunk, elhagyhat a társunk, elveszíthetjük azt az embert, akit szeretünk, súlyos betegségben szenvedhetünk, stb.
Szinte mindenkivel előfordult már, hogy azt mondta magának, holnaptól új életet kezdek. Azután mégsem tesszük ezt meg. Hogy miért? Mert félünk. Félünk az újtól, az ismeretlentől, a bizonytalantól. Pedig az életünkben semmi sem biztos. Néha, amit a legbiztosabbnak hiszünk, arról derül ki, hogy bizony korántsem olyan biztos, mint hittük.

A görög eredetű krízis szó eredeti jelentése döntés (krisisz), amely olyan időszakot jelöl, melyben egy társadalomnak vagy egyénnek döntést kell hoznia élete további sorsával kapcsolatban, mely döntés alapjául nem használhatja fel a megszokott szabályokat, így kénytelen új utakat keresni. Minden válság döntésre akar kényszeríteni bennünket. Az eldöntendő kérdéseinkre a válasz általában már megvan, csak még keresi hozzánk az utat. Hívhatjuk ezt az időszakot akár a „lélek reménytelenek tűnő éjszakájának is”. Az emberek harmonikus körülmények között szeretnének élni. Azt viszont nem látják, hogy miként lehetne harmonikusan élni az adott körülmények között. Pedig a válasz bennünk rejlik, és az esély mindenben ott van.

Az életben az események nem ellenünk szólnak, bár legtöbbször ezt gondoljuk. Gondolj vissza eddigi életedre, és biztosan találsz benne olyan helyzetet, amikor azt gondoltad, most vége mindennek, rád szakad az ég, ezt nem éled túl. Utólag mégis láthatod, hogy pontosan azokra az eseményekre volt szükséged akkor, hogy most jobb legyen az életed. Persze ez nem mindig van így, ha a krízis által felkínált lehetőséget nem ismered fel, és nem eszerint cselekszel.

A válság/krízis állapot, igen sokszor pozitív hatást és változást hoz életünkbe, és sok fajta üzenetet hordoz. Hirtelen olyan dolgokra lehetsz képes, amire eddig gondolni sem mertél. Életednek ezen a mély pontján lehet, hogy először a világtól elzártnak, elszigeteltnek érzed magad. Ez az állapot eredményezheti, hogy elérhetetlenné válik a régi megszokott világod, és összekapcsolódsz egy eddig soha nem tapasztalt birodalommal, a léted egy új érzékelésével. Ettől úgy érezheted magad, hogy két világ között élsz, egy régi és ismert és egy új ismeretlen között. Előfordulhat, hogy depressziós leszel, lehet, hogy elhanyagolod azokat a tevékenységeket, amelyeket eddig végeztél, és az is meglehet, hogy teljes személyiség változáson esel át. Sok ember egy mély válság hatására válik igazán felnőtté. Sokszor mielőtt a dolgok megjavulnak, előtte általában rosszabbra fordulnak, hiszen az új felépítéséhez a régit néha teljesen le kell rombolni.

A Teremtés kezdete óta soha egyetlen pillanat nem volt, ami ugyanolyan lett volna, mint a másik. Mi emberek szeretjük az életnek mindig ugyanazt az oldalát nézni, mert ez a biztonság illúzióját sugározza nekünk. Vajon nem lesz e unalmas egy idő után bármelyik könyvnek ugyanazt az oldalát olvasgatni?

A válság kísérője a félelem. Minden félelem eredete a halálfélelemből származik. Honnét ered a halálfélelem? Ha nem ismered, akkor miért félsz tőle? A halálfélelem nem igazán a haláltól való félelem. A halálfélelem az élethez való ragaszkodás. A halálfélelem félelem attól, hogy képtelen vagy élni. Tudod, hogy elfogy az időd, te pedig még mindig vársz valamire. Előkészületek ezreit teszed meg, hogy aztán majd elkezdhesd élvezni az életet. Te nem a haláltól félsz, hanem az élettől. Mikor a kényelmet, a megszokottat, a biztonságot választod, akkor nem az életet választod. Az élet tökéletesen ismeretlen, folytonosan változó, és bizonytalan jelenség.

Egy szép napon majd elkezdek élni, hajtogatod magadban. Ez a nap azonban sosem fog magától eljönni. Egyre csak készülődsz, halogatsz, aztán egy szép napon meghalsz. Úgy nem lehet élni, hogy mindig csak készülünk az életre. Végül majd az egész életed csak abból áll, hogy készültél az életre. A válság ösztönöz téged, hogy ne csak készülődj az életre, hanem éld is meg azt. Most lehet, hogy meg kell tenned azokat a lépéseket, amelyektől mindig is féltél.

Hidd el, pontosan azon a helyen állsz most az életben, ahol lenned kell. Semmit nem rontottál el, esetleg még nem látod a részletek mögött meghúzódó egészet. Életednek minden tapasztalata kellett ahhoz, hogy azzá válj, aki most vagy.
Figyelj arra, hogy soha ne csak az anyagi kérdések vezessenek. Mindig ügyelj rá, hogy a szívedből jövő eszmei célok megelőzzék az anyagiakat. Sokszor nem a könnyebbnek tűnő út a jobb, néha a nehezebb út válik a könnyebben járható igazi úttá, még ha ezt nem is láttad előre. Érezheted azt, hogy nagyon nehéz út lesz, amit választottál, de előfordul, sőt a legtöbb esetben igaz, hogy ezen az úton érsz célba hamarabb.

Hogyha nem várunk el semmit, a körülmények nem tudnak ütközni bennünk. A nehézségek azért keletkeztek, mert elvárásaim voltak, amelyek nem teljesedtek be. Viszont az élet milliónyi lehetőséget kínál, így találni fogsz olyat, amelyik beleillik az elképzeléseidbe. Lehet, hogy minden az eredeti elgondolásaid szerint alakul, csak más úton jutsz el a célodig. Mivel a nehézségek mindig a saját gyengeségeinkre mutatnak rá, így felhívják a figyelmünket egy olyan leckére, amit még nem tanultunk meg. A nehézségek hozzátartoznak az élet néha értelmetlennek tűnő iskolájához.

Valamennyien folyamatosan veszteségeket élünk át. Állandóan a búcsúzkodás állapotában vagyunk. Mivel azonban az élet áramlik, ezt a folyamatot semmi nem tarthatja fel. Meg kell hát tanulnunk az elengedést, még mielőtt a halál kényszerít rá minket, hogy mindent elengedjünk. Ami most történik, a következő pillanatban már múlt lesz, és sohasem fogjuk viszontlátni. Ezt a tapasztalatot minden embernek valahogy fel kell dolgoznia.

A veszteségből nem lesz válság, hacsak nem kapaszkodunk abba az illúzióba, hogy van valamink. Be kell látnunk, hogy semmink nincs, ahogy jöttünk mezítelenül, ugyanúgy kell elmennünk is ebből az életből. Mindent csak kölcsön kaptunk. Még a testünket is. A játék végén mindent vissza kell adnunk. Minden veszteségi krízist tekinthetünk ajándéknak is, megszabadulunk attól, ami már nem tartozik hozzánk.

Valahányszor sikerül a szellemi úton járnunk, nem kell többé a továbbhaladásról gondolkodni, csak meglátni és elfogadni a lehetőségeket, amiket az élet felkínál. Fontos persze a figyelem is, hisz amire koncentrálunk, azt az élet meg tudja valósítani. Ne feledd, minden tudás, amire szükséged van, ott van benned.
Amikor eljön az ideje, meg kell történnie a változásnak. Minden válság felszólítás a változásra. Valódi válságba viszont akkor kerülünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a jeleket és félünk a megújulástól és a helyénvaló cselekvéstől. Az élet nem problémákat fabrikál, csak egyszerűen változik, és a változások tűnnek fel, mint lehetőségek. Ezeknél, a fordulópontoknál búcsút veszünk attól, akik eddig voltunk és afelé fordulunk, akik lehetünk.

A változás során a kapaszkodót főleg önmagunkban kell keresnünk. A cél mindig mi magunk vagyunk, akármi is a feladat, amit meg kell oldanunk.
Amennyiben nem figyelünk eléggé, életünk végén rádöbbenhetünk, hogy egész életünkben körbe futottunk, és egy tapodtat sem haladtunk előre. Néha ugranunk is kell, nem is kicsit, mert a szakadék fölött egy kis lépés nem elég. Az ugrás pedig azt jelenti, hogy meg kell haladni önmagunkat.

A válság fontos következménye, hogy megóv attól, hogy beleragadj hétköznapi, földhözragadt életedbe, szinte hőssé tesz téged, és hozzásegíthet korlátaid ledöntéséhez. A magunk által megszabott lehetőségek és tervek néha semminek tűnnek a válság által teremtett valódi lehetőségeinkhez képest.

Miután legyőztük a válságot, ne higgyük, hogy most már minden rendben lesz. Olyan ez, mint a böjt vagy fogyókúra utáni időszak. Böjtöltem és lefogytam, de ha folytatom ugyanúgy a mértéktelen evést, hamarosan visszaszedem a leadott kilókat. Mostantól tehát új viselkedési formát kell bevezetnem, és ez nem lesz könnyű. Ennek az időszaknak a szokásosnál is markánsabb a kihívó ereje, mert a válság utáni időben még nem szilárdult meg a lábunk alatt a talaj és ezért a kisebb megterhelések is valóságos megrázkódtatásként érnek. Azonban lépésről lépésre biztosabban fogunk állni a lábunkon. A krízis akkor zárul le, ha felismertük és kihasználtuk a lehetőségeket, és legyőzve a problémákat tudatos létünk egy magasabb szintjére jutottunk.

A válság időszaka néha különösen nehéz lehet, hiszen a sors sokszor semmilyen bizonyosságot nem ad arról, hogy ami velünk történik, annak van akár egy csekély értelme is. Hogyha nem értjük meg, hogy mi miért történik velünk, a kényszeres keresés akár őrjítővé válhat. Ezért sokszor úgy fogod érezni, hogy csendre van szükséged, vagy akár néma hallgatásra, magányra. Az élet egy folyamatos változás. Nincs két egyforma pillanat. TE most éppen azon a helyen állsz, ahol sorsod forgatókönyve szerint állnod kell. Ha úgy érzed, az életed épp válságban van, ne ijedj meg. Állj meg egy pillanatra és fordulj befelé. A válaszok már úton vannak hozzád. Tedd fel a kérdéseidet, aztán csak figyelj, majd cselekedj.