Kisgyerekkori válságok – szülés után

Hogy minden szakasz önmagában milyen fontos, az sokszor csak később derül ki. Sokszor csupán felbukkanó gondok révén. Ma már biztosan tudjuk, hogy a négykézláb járás mindkét agyfélteke fejlődéséhez szükséges, hiszen ha a csúszkálás ideje lerövidül, olyan problémák léphetnek fel, mint a diszlexia.Három éves korban a gyermek elérkezik a következő krízis pontjához, az Én kialakításához. Ilyenkor rendkívüli erővel, önállósággal és határozottsággal rendelkezik.

Sorsfordulók

Az egyéni életszakaszok átmeneteit – a fogamzást, születést, gyermekkort, a serdülőkort, a szülői háztól való megválást, a házasságot, a változás korát az élet delén és a halált- egyre kevesebb ember éli át tudatosan. A fogamzás és a születés idejére az új jövevénynek még nem tulajdonítanak tudatot. A serdülőkort értelmetlen lázadásnak tartjuk. A szülők reménykednek abban, hogy gyermekeik gyorsan túl lesznek rajta és az egész nem fogja elszakítani a láthatatlan köldökzsinórt, melyet gyakran elmulasztanak elvágni az ifjúkor végén.
A házasságot egyre többen utasítják el a kényelmesebbnek tűnő egyedülálló életmód nevében, vagy ha mégsem, gyakori a megoldatlan feladatokkal terhes apa-anya modell folytatása.
Az élet delén fellépő válságot a népesség női fele a hormonszedéssel ugorja át, férfiak pedig megpróbálnak nem tudomást venni róla. Ilyen sok elfojtás és átugrás után nem csoda, ha az utolsó nagy válság, a halál az elhárítás és a semmibevétel légkörében, többnyire szánalmas körülmények között megy végbe.

Manapság sokat beszélünk a szeretetről. Szerintem, túl sokat is. Tanfolyamok szólnak arról, hogyan is kellene szeretnünk. Úgy tűnik, hogy az ember arról beszél a legtöbbet, amivel a legnagyobb gondja van. Márpedig a szeretet kérdésével nagyon nagy gondjaink vannak.

Mikor mondtad utoljára valakinek azt, hogy „szeretlek”? Amikor ezt a szót kimondtad, milyen gondolatok jártak közben a fejedben? Mondhatjuk ezt a kedvesünknek, anyánknak, gyermekünknek, barátunknak, stb. Biztos vagyok abban, hogy közben valami hasonlóra gondoltál, hogy szeretlek, mert: hoztál nekem virágot, nem felejtetted el a születésnapomat, megjavítottad az autómat, vettél nekem egy új ruhát, stb. Hogy is van ez? A szeretetet anyagi dolgokhoz kötjük?

Hogyan lehetséges ez?  Az orvostudomány a tünetek okát mindig valamilyen funkcionális folyamatban keresi, és gondosan elkerüli a tünetek értelmezését.

Testünk a tünetek nyelvén folyamatosan szól hozzánk. Meg kellene tanulnunk érteni ezt a nyelvet. A tünetek nyelve egyszerű, ha képesek vagyunk megérteni az üzenetet. A tünetet sohasem elnyomni, megszüntetni kell, hanem feleslegessé kell tenni. A betegség nem véletlen. Nem ellenséget kell látnunk benne, hanem segítőtársat, jó barátot.

Mindannyian az örök boldogság titkát keressük.

Sajnos, ki kell, hogy ábrándítsalak, az örök boldogság nem létezik. Tudom, szomorú, de sajnos így van.

Nem azért születtünk a fizikai világba, hogy boldogok legyünk. Itt a boldogság csak pillanatokban, órákban, napokban, esetleg hónapokban mérhető.

Tudnád-e mi a boldogság, ha nem tapasztaltad még soha a boldogtalanságot? Ugye nem? Értékelnéd-e a boldogságot, ha nem lennének időnként rossz napjaid? Erről szól a poláris világ, amiben jelenleg élünk. Jó nincs rossz nélkül, és a fehéret sem ismernénk fel, ha nem tudnánk milyen a fekete?

A boldog párkapcsolat: álom vagy valóság?

Felmerült bennem a kérdés, vajon miért, mitől romlanak el a kapcsolatok manapság.

Keressük a másik felünket. Reméljük, hogy egyszer rátalálunk arra az emberre, aki lelkünk másik fele, a „lelkitársunk”. Előbb utóbb mindig találunk valakit, akire rávetíthetjük ezen illúzióinkat. Boldognak érezzük magunkat néhány hétig, hónapig, ha szerencsénk van néhány évig. Aztán egy nap ráébredünk, ismét magányosak és boldogtalanok vagyunk. Mi hát a probléma, miért van az örökösen visszatérő csalódás és hiányérzet? A páciensekkel való beszélgetések során azt tapasztaltam, hogy félreértjük egymást, és félre értelmezünk dolgokat. Kapcsolatainkban nem önmagunkat adjuk.

Veled is előfordult már, hogy szaporán vert a szíved, máskor pedig a vérnyomásoddal voltak problémák? Annak jártunk utána, hogy milyen lelki okai lehetnek a különböző, sok embert érintő szívproblémáknak. Vérkeringésünk elsőrendű aktív főszereplője a szív. Működését jellegzetes zajok, a szívhangok kísérik. Egy-egy összehúzódással 80 ml vért lök ki a nagyvérkör felé, s a lökés keltette szakaszos áramlást a rugalmas érrendszer ellensúlyozza, teszi folyamatossá. Szívünk szüntelen dobog, mégis két összehúzódás között egy szempillantásnyi időre mind a pitvarok, mind a kamrák ellazulnak. Bár szívünk egy nap alatt közel 9000 liter vért keringet körbe, mégis, mintegy öt órahosszat pihen. A szív lelki szinten a szeretetet, a szeretet képességét, az örömöt, a vitalitást és a biztonságot jelképezi. Olyan energiaszivattyú, pumpa, amely az életet, a vért áramoltatja körbe az egész testben. Ez a vérkeringés osztja el a boldogsághoz, az egyensúlyhoz, az életörömhöz és a belső békéhez szükséges életenergiát. Lássuk, milyen lelki okok húzódnak meg a különböző szívbajok hátterében.

Miről árulkodnak szívproblémáid?